Déli tájban, déli fényben

Az utca felől


Az észa­ki hom­lok­zat. Bal­ra a ga­rázs be­já­ra­ta, a jobb ol­da­lon pe­dig a dol­go­zó­szo­ba, a kam­ra és a kony­ha néz er­re­fe­lé egy-egy ab­lak­kal.

alt

Az utca felől


Az észa­ki hom­lok­zat. Bal­ra a ga­rázs be­já­ra­ta, a jobb ol­da­lon pe­dig a dol­go­zó­szo­ba, a kam­ra és a kony­ha néz er­re­fe­lé egy-egy ab­lak­kal.

alt

Al­kal­ma­zott anya­gok


Al­kal­ma­zott anya­gok

A „fönt” és a „lent” kü­lönb­sé­gét a hom­lok­za­to­kon al­kal­ma­zott anya­gok is hang­sú­lyoz­zák: a föld­kö­ze­li vi­lá­got a kő, a ma­gas­sá­got a hó­fe­hér Baumit va­ko­lat ural­ja, amely­ből a be­já­ra­ti aj­tó kö­ré is ju­tott egy ki­csi, egy ecset­vo­nás­sal ös­­sze­köt­ve a két szin­tet.

alt

A bejárat


A bejárat

Szí­vé­lyes kö­szön­tés a be­lé­põ­nek: a ke­rí­tés bon­tott tég­lá­ból ké­szült osz­lo­pán úgy tró­nol a ter­ra­kot­ta kas­pó, mint­ha in­nen nõtt vol­na ki, ahogy be­lõ­le meg a vi­rá­gok.

alt

Burkolatok


Burkolatok

A te­rasz ke­rá­mia­lap­jai a lép­csőkön is vé­gig­hú­zód­nak, hogy azu­tán a kert szint­jé­re ér­ve át­ad­ják a he­lyü­ket a bur­ko­ló­kő­nek, amely szí­ne­i­vel és for­má­i­val a fal kö­vei és az osz­lo­pok tég­lá­ja kö­zött te­remt szép át­me­ne­tet.A te­rasz kü­lön éle­tet élő, sa­ját te­tőt ka­pott. Ez nem­csak az eső­től véd, ha­nem ár­nyé­kol is, me­ne­dé­ket ad­va for­ró nyá­ri na­po­kon, ha a nagy te­ra­szo­kon már túl me­leg van.

alt

A dé­li hom­lok­zat


A dé­li hom­lok­zat

A kert fe­lől olyan a ház, mint­ha az ókori Pannoniából fe­lej­tet­te vol­na itt a tör­té­ne­lem. A te­tő­sí­kok ele­ven moz­gal­mas­sá­gát, lük­te­tő rit­mu­sát csak erő­sí­ti a szí­nes cse­re­pek folt­já­té­ka An­nál vi­dá­mab­ban für­de­nek a fény­ben a kis szik­la­kert nö­vé­nyei.

alt

Homlokzati burkolat

Homlokzati burkolat

A rusz­ti­kus kő­fa­lak kö­zött min­den ab­lak­ban ott pi­ros­la­nak vi­dé­ki há­za­ink ked­ves „cí­mer­nö­vé­nyei”, a mus­kát­lik. A te­rasz tég­la­osz­lo­pa és fi­nom kis íve mint­egy ös­­sze­kö­tő ka­pocs a me­di­ter­rán for­ma­vi­lág és a ma­gyar fa­lu­si épí­té­sze­ti ha­gyo­mány között.

alt

Építőkockák


Építőkockák

Mu­zsi­ka öt szó­lam­ban: a rusz­ti­kus kő, az ele­gáns ke­rá­miacserép, a bon­tott tég­la, a fa nyílászárók és si­ma fe­hér va­ko­lat tel­jes össz­hang­ja. Te­tő­cse­re­pek hul­lám­já­té­ka – mint­ha még a ten­ger is itt mo­raj­la­na va­la­hol a közelben. A te­ra­szon al­kal­ma­zott kis bolt­ív a nap­pa­li ker­ti ki­já­ra­ta fö­lött is meg­is­mét­lő­dik: a sok sza­bá­lyos egye­nes vo­nal kö­zött jól­eső­en si­mít vé­gig a szem ezen a gyön­géd haj­la­ton.

alt